A 2010. évi Mezzo Operaverseny és Fesztiválon a középdöntőbe jutott. Láthattuk és hallhattuk azonban a döntőben is, igaz, nem versenyszerepben.
Igen, a középdöntő során választott ki Silviu Purcărete rendező, így játszhattam el végül Prokofjev Tüzes angyalában a Zárdafőnök asszonyt, ami viszont nem versenyszerep volt. A darabot Debrecenben mutattuk be, majd az Operaverseny döntőjében, Szegeden, és most is játsszuk Debrecenben. Óriási élmény volt számomra Silviu Purcărete-vel dolgozni, ő egy igazi „mágus”. Kivételes képi világgal rendelkezik, amiben persze nagy szerepe van a jelmez- és díszlettervezőjének, Helmut Stürmernek is, akivel hosszú évek óta dolgoznak együtt. Purcărete nagyon ügyesen vezeti a színészeit, akikkel akár szoros bizalmi kapcsolatot is ki tud alakítani. Ő már az elején látta, mi lesz a darabból, ami számunkra csak az utolsó hétre állt össze, és végül egy fantasztikus előadás jött létre!
A Zárdafőnök asszony szerepe igazi alt szerep. Ön inkább mezzo, de úgy tűnt, hogy ebben a hangfekvésben is könnyedén énekelt.
Igen, mert erőteljes mélységem van, de nekem azért inkább mezzo a hangszínem. Alt nem vagyok, mert ahhoz sokkal sötétebb színű hang kellene. Jelen állapotában egyelőre inkább lírai mezzóként definiálnám a hangom, vagy esetleg lírai koloratúr mezzóként.
Egy korábbi interjúnkban Carment említette, mint egyik szerepálmát. Ezt azonban inkább drámai mezzók éneklik, igaz, vannak ellenpéldák, olykor még szopránok is eléneklik.
Igen, Carmen az emberek többségének az elképzelésében drámai mezzo szerep. Mások viszont egy finomabb erotikájú, árnyaltabb, kicsit világosabb hangszínű Carment is el tudnak képzelni. Az így gondolkodó rendezők szívesen adják oda a szerepet egy lírai mezzónak vagy akár egy szopránnak. Julia Migenes-Johnson például a Carmen-filmben szopránként énekli a címszerepet.
Fotó: Nink László
Menjünk vissza egy kicsit az időben. Mikor kezdett el zenével foglalkozni?
Zeneóvodába jártam, majd az általános iskola mellett zeneiskolába. Nyolc évig zongoráztam, amit a gimnázium alatt is folytattam; Kecskemétre jártam a Református Gimnáziumba, és már az általános iskolai években elkezdtem nyaranta kántorképzőbe járni.
Ennek voltak előzményei a családban?
Igen, nagyapám kántor-tanító volt. Nagyanyám is fantasztikusan énekelt. Ő óvónő volt, de az a klasszikus típus, akinek még „mindent kellett tudni”, rajzolni, zenélni és énekelni is. A tágabb családomban volt lelkész is, innen fakad az egyházi kötődés, szinte a templomban, illetve a templom mellett nőttem fel. Édesapám és a nagyszüleim is többféle hangszeren játszottak, a nagy családi ünnepek mindig muzsikálásba torkollottak. Volt ott gitár, harmonika, zongora, hegedű, cselló, nagybőgő, szaxofon, és akinek nem jutott hangszer, az énekelt.
Meddig járt a kántorképzőbe?
A kántorvizsgát még a gimnázium befejezése előtt tettem le Sárospatakon. Előtte Debrecenben folytak a kurzusok, ahol Karasszon Dezső orgonaművész vezette egyik évben a tanfolyamot, és ő találta ki, hogy a kántoroknak legyen kötelező a hangképzés. Ott derült ki, hogy érdemes lenne énekelni tanulnom. Akkoriban még színész vagy lelkész szerettem volna lenni, és úgy gondoltam: egyiknek sem árt, ha jól énekel!
Kinél tanult tovább énekelni?
Az általános iskolai zongoratanárom, Horváth Ildikó ajánlotta nekem a középiskolai évek vége felé Schultz Katalin tanárnőt, hozzá jártam tanulni. Ő azt javasolta, hogy gimnázium után még egy évig tanuljak nála, és aztán jelentkezzek a Zeneakadémiára. Végül azonban a teológiára jelentkeztem, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karára, Budapestre. Emellett azonban továbbra is folyamatosan jártam Schultz Katalinhoz énekórákra. Gondoltam, majd a teológia után fogok jelentkezni a Zeneakadémiára. Ha felvesznek, az is az én utam, és énekes leszek, ha pedig nem, elmegyek lelkésznek valahová.
Gondoltam, énekes leszek, ha pedig nem, elmegyek lelkésznek …
Mikor lépett legelőször színpadra?
Három évesen, amikor elmondtam egy verset, majd leszóltam a közönségnek, hogy „Na, tapsoljatok már!” Később szinte minden iskolai rendezvényen szerepeltem. Tizenhat éves koromban megnyertem az egyházi iskolák művészeti triatlonját. Ebben irodalom, képzőművészet és zene is volt, zongoráznom kellett, énekelnem, esszét írni, festeni stb. Tizenhat és tizennyolc éves korom között pedig Földessy Margit színitanodájába jártam. Tizenhét évesen már az Erkel Színházban is felléptem, egy Eisemann kuplét énekeltem szólóban!
Az énektanulás közben már az operaénekesi pálya lebegett a szeme előtt?
Igen, Schultz Kati rögtön megmondta, hogy az én erőteljesebb, „klasszikusabb” hangom operaénekesi hang… Korábban sokat énekeltem musicalben is. A Petőfi Musical Stúdió tagja voltam, és elénekeltem például az Anna Karenina címszerepét, ami műfaji meghatározása szerint egy „musical-opera”. Nagyon szerettem ezt a darabot, fantasztikus a zenéje! Szerintem, ha Kocsák Tibor nem Magyarországon él, és nem itt írja meg ezt a musicalt, világhírű lett volna a darab. Végül eljött a pillanat, amikor választanom kellett, hogy opera vagy musical, a kettő ugyanis más hangképzést igényel. Az Anna Karenina után mondta azt Schultz Katalin, hogy „ki kellene vennem azt a mikroportot a számból”…
Fotó: Nink László
Végül azonban a teológiára jelentkezett, és csak utána, 2003 és 2008 között végezte el a Zeneakadémiát. De említette, hogy sokáig színész is akart lenni. A Színművészeti Főiskolára nem akart jelentkezni?
De igen, jelentkeztem is, de ott kirúgtak… Ugyanekkor vettek viszont fel a Zeneakadémiára, az énekművész-tanár szakra, ahol Pászthy Júlia volt az énektanárom és Mazalin Wanda a korrepetítorom. Közben, a Zeneakadémia első két évében végeztem a segédlelkészi éveimet, Dunavarsány-Délegyháza református egyházközségben. 2005-től 2008-ig pedig a Phd programot a teológián, Ószövetségből, Karasszon István irányítása mellett. Amikor azonban már lelkész lehettem volna, ún. rendelkezési állományba kértem magam.
Ez mit jelent?
Az a feltétele, hogy legyen egy fogadó gyülekezet – ez számomra végül a maglódi gyülekezet lett -, amelyben rendszeres időközönként szolgálatot tartok: esketek, keresztelek, istentiszteletet tartok stb. A püspök 2014-ig helyezett rendelkezési állományba, most tehát a maglódi gyülekezetnek vagyok ún. „bekebelezett lelkésze”…
Mikor debütált operában?
A Bel Canto Operatársulattal, a Cosí fan tutte egy nagyon modern feldolgozásában, Dorabella szerepében. Igaz, csak az opera keresztmetszetét adtuk elő, de sok helyen felléptünk vele, vidéken is. Operettben pedig Sullivan Mikádójában, amit Balázs Zoltán rendezett. Fantasztikus élmény volt, de lélek- és testpróbáló feladatok elé voltunk állítva… A Színház- és Filmművészeti Főiskolán adtuk elő a produkciót, majd utána több fesztiválon is: a POSZT-on, Olaszországban, Csehországban, Erdélyben. Körülbelül negyvenszer játszottuk. Aztán a Nemzeti Színházban is felléptem, Racine drámájában, az Atáliában. Ez persze nem opera, de zenei betétek is vannak benne. Nemrég játszottam a Filharmóniával Haydn Patikusában, és ahogy említettem, műsoron van még Debrecenben a Tüzes angyal. Szó van arról, hogy Debrecenben kapok más szerepeket is. Jó lenne, ha valamikor a közeljövőben az Operaházban is debütálhatnék …
A Mezzo Operaverseny és Fesztivál mellett igen gyakran és szép sikerekkel indult más énekversenyeken is. 1999-ben, a Budapest Énekversenyen harmadik, 2001-ben, a Székely Mihály Énekversenyen második, 2006-ban, a Simándy Énekversenyen első volt. A Placido Domingo által fémjelzett Operalia versenyen pedig beválasztották a legjobb 48 énekes közé.
A genfi Concours de Genève-en pedig a 35 legjobb közé, bár ez utóbbira egy váratlan műtét miatt sajnos nem tudtam elmenni.
Ezek szerint versenyző típus.
Így van, de most már egy kicsit elegem van a versenyekből. Sok furcsa dolgot is tapasztaltam, az egyik nemzetközi versenyen például úgy jutott valaki tovább a következő fordulóba, hogy nem is volt ott a versenyen …
Sullivan: Mikádó
Említette az Anna Kareninát. Szívesen énekelne további operetteket vagy musicaleket is?
Van egy-két szerep, amit igen, inkább azokat, amik míves hangképzést igényelnek. Az Anna Kareninát most is szívesen elénekelném. Vagy olyan igényes, klasszikus musicaleket, mint a My fair lady vagy a Muzsika hangja.
És melyik korszak vagy stílus zenéjét énekli a legszívesebben?
A romantika áll hozzám a legközelebb, de érdekes módon a 20. századi operákat is egész jól tudom énekelni. Nagyon szeretek például Bernsteint énekelni, de Kodályt is. Bartók pedig a szívem csücske, a Kékszakállú Juditja örök szerelem.
Jelenleg ki a tanára?
Pár havonta meghallgat Velencében Sherman Lowe, de továbbra is szoktam Schultz Katitól kiigazítást kérni, és dolgozom a régi korrepeptítorokkal is. Cser Ádám, fiatal karmester, és Selmeczi György zeneszerző-karmester-rendező is rengeteget szokott segíteni.
Melyik fellépése az Ön számára a legemlékezetesebb?
Sok ilyen van. Nekem nem az a legfontosabb, ha elmondhatom, hogy elénekeltem egy szerepet. Hanem az alkotói folyamat, amin keresztül összeáll egy produkció. Nagyon szeretem a próbákat, és azt az időszakot is, amikor tanulom a szerepet, valamint azt, amikor a kollégáimmal összeáll egy csapat, és megszületik valami nagyszerű dolog… A Tüzes angyalra való felkészülés például ilyen volt, mindenki pozitív energiákat közvetített és mindenki azt akarta, hogy a lehető legjobb előadás szülessen. Ebben persze az is közrejátszott, hogy egy verseny produkcióról volt szó.
… nekem az alkotói folyamat a legfontosabb …
Szokott otthon is zenét hallgatni?
Igen, a korai jazz és swing korszakot például nagyon szeretem.
Kedvenc operaénekesei?
Teresa Berganza és Anne Sofie von Otter.
Fotó: Nink László
Szerepálmok?
Carmen, Judit, Charlotte a Wertherből. Nagyon szívesen elénekelném a nagy nadrágszerepeket is, mint Cherubino, Stephano a Rómeó és Júliában, az Apród a Hugenottákban, vagy Sextus Mozart Titusában. És persze ott vannak a koloratúr készséget is igénylő Rossini mezzoszerepek, mint Rosina, Hamupipőke, vagy Isabella az Olasz nő Algírban című operában.
Gyermekkorában kántorképzőbe járt. Ma már azonban Ön is tanítja énekelni a leendő kántorokat.
Igen, az Evangélikus Egyetem Hittudományi Karán jelenleg én tanítom a magánének hangképzést a kántor szakosoknak. A lelkészi és az énekesi minőségem találkozása ez. Szeretek tanítani és én is nagyon sokat tanulok a tanításból. Egyébként vannak magán növendékeim is.
A kántorok énektanítása különbözik a hagyományos értelemben vett hangképzéstől?
Nem, abszolút klasszikus hangképzésről van szó. A tanítványaim nagy része persze nyilván nem operaénekes akar lenni – bár ilyen is van köztük. A hang egyébként mindent elárul az emberről; hogy lelkileg, testileg milyen állapotban van. A tanítványaimnál elsősorban azt szeretném elérni, hogy kinyíljanak, felszabaduljanak. Szerintem ez a legcsodálatosabb az éneklésben: hogy fel tud szabadulni az ember.