Párhuzamosok a végtelenben – Hajdú Lívia interjúja

Hogyan lett énekes?
– Színész, lelkész vagy szemész szerettem volna lenni, majd egy nyári kántorképző tanfolyamon Karasszon Dezső bevezette a kötelező hangképzést, ahol tanácsolták, hogy foglalkozzak komolyabban az énekléssel, mert a hangom alkalmas lenne rá. Gondoltam, sem a színésznek, sem a lelkésznek nem árt, ha erőteljesebb a hangja, így kerültem el Schultz Katalinhoz. Hamar fény derült rá, hogy klasszikus éneklésre, operára alkalmas adottságaim vannak, így miután elvégeztem a teológiát és lelkész lettem, adtam egy esélyt az éneklésnek is. Felvételiztem a Zeneakadémiára. Azt mondtam magamban, ha felvesznek, az is az én utam, ha nem, akkor abbahagyom. Felvettek, s azóta a kettőt együtt űzöm…

Lelkészi hivatása/háttere hozzásegíti egyes szerepek mélyebb, vagy az általánostól eltérő értelmezéséhez? Volt olyan szerepe, aminél különösen jól jött, hogy nem kizárólagosan zenész szempontból látott rá?
– A lelkészi hátterem elsősorban a lelki stabilitásomhoz segít hozzá, illetve mutatja, hogy mindig van egy biztos pont az életemben, ami jelzi, hol van a Közép, hova érdemes igazodnom.
Emellett a nyitott, tág látókör az, ami támogat, hogy egy szerepet ne csupán zenészként értelmezzek, hanem próbáljam annak minden oldalát megismerni.Az Internet kínálta lehetőségek Ön szerint mennyiben könnyítik meg egy fiatal művész dolgát a karrierépítésben?
– Nagyon. Amikor én végeztem, már kezdtük használni az Internetet, de ha komolyan akartunk venni valamit, még zárt borítékban küldtük a leveleket. Ma a nap bármely szakaszában „dobunk” egy mailt.
A közösségi oldalakon olyan régi ismerősök is tudomást szereznek a pályánkról, akikről az egyetemi éveink alatt fogalmunk sem volt, mi van velük, merre élnek. Okosan használva, azok a felületek reklámra is alkalmasak.
Ma bármelyik színház, ügynökség, koncertterem elérhetősége megtalálható a hálón. Csak idő kérdése, ki mennyit tölt ezzel.

Mi a legfőbb érdeklődési köre a zenén kívül?
– Hivatásomból fakadóan a vallás kérdései izgatnak, elsősorban azok a kérdések, melyek összekötnek és nem elválasztanak. Most írom a PhD dolgozatomat, melyben a legszebb és legizgalmasabb, valamint legtöbb kérdést felvető Énekek éneke c. könyvvel foglalkozom.
A hétköznapi életben pedig legszívesebben kutyákkal vagyok, mert náluk tisztább, őszintébb, odaadóbb, szeretettelibb lényeket nem ismerek.

Mit tanácsolna azoknak, akik hezitálnak, hogy a zenei pályát válasszák-e?
– Nagyon gondolják át, hogy valóban ezt szeretnék-e. A Párom szokta mondani, hogy van néhány foglalkozás, amit megtiltana egy fiatalnak. Ha a tiltás ellenére is megy az illető, akkor valóban neki való. Ilyen a mi hivatásunk is.
Most van is egy nagyon tehetséges lány, Fórizs Virág, akit elküldtem Schultz Katalin tanárnőhöz. Csodás, hatalmas hang, nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön a pálya, ugyanakkor féltem is, hiszen rengeteg lemondással (is) jár ez az út, a sok szépsége és felülmúlhatatlan csodája mellett.