Vezényel: Hámori Máté
Koncertmester: Mező Péter
Házigazda: Eckhardt Gábor

Műsor:

Vada adagio, Signorina – ária (Hob.:XXIVb/12)
Világi kánonok
D’una sposa meschinella – ária (Hob.:XXIVb/2)
Esz-dúr vonósnégyes op.33 nr. 2
Philemon et Baucis – nyitány
Ariadne Naxos szigetén – kantáta
Közreműködik: Wierdl Eszter, Kun Ágnes Anna – ének
Mező Péter, Radics Ádám – hegedű
Dr. Vadinszkyné Varasdy Tünde – brácsa
Horváth Ildikó – cselló

Esterházy Miklós herceg nagyétvágyú kultúrafogyasztó volt, zenei ügyekben pedig rendkívül igényes és választékos ízlés jellemezte. Rajongott az operáért, 1768-ban, Eszterházán egy minden igény kielégítő operaházat emeltetett. A társulatban rendszeresen megfordultak olasz énekesek is. 1779-ben egy olasz hegedűs, Antonio Polzelli és tizenkilenc éves felesége, Luigia csatlakozott az együtteshez. Luigia énekesnő volt és miként Haydn, ő is boldogtalan házasságban élt. A két ember – a tetemes korkülönbség dacára – hamar egymásra talált és kettejük között bő tíz éven át tartó bensőséges szerelmi viszony alakult ki. Haydn az aktuálisan futó operaelőadásokhoz nagy műgonddal és szeretettel, tucatnál is több betétáriát komponált Luigia számára. Az eredeti művekre és szerzőikre, például Pietro Alessandro Guglielmire vagy Giovanni Paisiellóra manapság alig emlékezünk, Haydn áriái viszont rendszeresen felcsendülnek. A sűrű és hektikus operaszezonok közepette néhány műfajt, például a vonósnégyest, Haydn kénytelen hanyagolni. Évtizedes szünet után jelenteti meg a hat vonósnégyesből álló op. 33-as sorozatot. Ebben a felülmúlhatatlan gyűjteménybe Haydn – sok egyéb mellett – a vígoperák tapasztalatát is beépítette