Komolyabban veszem az életet

A tavalyi évadban számos alkalommal láthattuk színpadon. Ha jól tudom, ez az év egy igen örömteli visszatérésnek, sőt, újrakezdésnek volt tekinthető.

A tavaly előtti évadban, a Háry János utolsó előadásán nagyon fájni kezdett a hasam. A színpadon a kisebb fájdalmakat általában nem érzi az ember, ha mégis, akkor már nagyon nagy baj van. Kiderült, hogy ezúttal tényleg nagy volt a baj, annyira, hogy az orvosok azt tanácsolták: búcsúzzak el a szeretteimtől, mert nem tudják garantálni, hogy túlélem a műtétet. Két hosszú műtétem volt – egy négy és fél és egy kilenc és fél órás -, ami nyolc hónapra kényszerpályára tett, ezalatt egyáltalán nem énekelhettem. Ha mostanában megkérdezik, hogy vagyok, azt válaszolom, hogy ahhoz képest, hogy már nem kellene élnem, remekül… A műtétek után elmentem egy ún. Kelet-Nyugat egészségközpontba, ahol a keleti és a nyugati gyógymódokat együtt alkalmazzák. Az egészségközpont vezetője másfél-két hónappal a műtét után azt mondta: elkezdhetsz gyakorolni! Nagyon meglepődtem. Hiányzott az éneklés, de tartottam is attól, hogyan fogok újra énekelni. Miután azonban gyakorolni kezdtem, úgy éreztem, hogy a hangom jobban szól, mint előtte. Az éneklésemben megjelent mindaz, amin a nyolc hónap alatt lelkiekben átmentem. Hiszen a halállal kellett szembenéznem és ez nagyon megváltoztatja az ember értékítéletét. Ma már azt mondom: nem szívesen hagytam volna ki ezt az „élményt”. Sok dolog van, amiről addig azt hittem, hogy az életem függ tőle, és a betegség után rájöttem, hogy azok semmik, nem is számítanak. Más dolgokról viszont, amikre addig nem figyeltem oda, kiderült, hogy sokkal értékesebbek, mint hittem.

Komolyabban kezdte venni az éneklést?
Egyrészt igen, bár nem csak az éneklést kezdtem komolyabban venni, hanem magát az életet. Másrészt azonban azt is megértettem, hogy a dolgok nélkülem is mennek tovább, és hogy az éneklés az egy játék. Ugyanakkor egy ajándék, amiért csak hálás lehetek. Mindez pedig azt eredményezte, hogy nincs már bennem akkora megfelelési kényszer, sokkal felszabadultabban énekelek.

Mi volt a betegség után az első szerepe?
Gulyás Dénes elhívott előénekelni a Sevillai borbély Rosinájának szerepére Székesfehérvárra. Borbély Lászlót kértem meg, hogy jöjjön el velem zongorakísérőnek, ami persze egy ilyen kvalitású zongoraművész felé szokatlan kérés volt. Mi azonban gyakran lépünk fel együtt, és László is tudta, hogy a betegségem után a jelenléte nagy biztonságot ad nekem. Ezt megelőzően persze azt is végiggondoltam, mi lesz, ha nem tudok majd énekelni. El is intéztem, hogy májustól szeptemberig idegenvezetőként dolgozhassak Korfun, ennek érdekében beiratkoztam egy görög nyelvtanfolyamra. Épp amikor az első nyelvórámra indultam, megcsörrent a telefonom és közölték, hogy megkaptam Rosina szerepét. Pár héttel később Pécsen pedig Gounod Rómeó és Júliája Stephanójának a szerepére énekeltem elő, amit szintén megkaptam.

Szívesen énekelte ezt a szerepet is?
Igen. Ez egy kis karakter szerep – Shakespeare művében egyébként nem szerepel -, amit ha jól énekel az ember, akkor felfigyelnek rá, de ha nem, az sem zavarja meg nagyon az előadást. Azt hiszem, a közönségnek és a szakmának is tetszett a produkcióm. Nagy Viktor volt a rendező és Kovács János dirigálta az első előadásokat, nagyon nagy élmény volt velük dolgozni. Ezt követően, tavasszal kezdtük el a Sevillai borbély próbáit Székesfehérváron, ami pedig egy nagyon családias hangulatú, jó kedélyű próbaidőszak volt.

Tavaly októberben pedig egy ősbemutatón, Melis László Bakkhánsnők című operájában is fellépett.
Maga a szerző kért fel, aki már nagyon régen tervezte ezt az operát. Az előadások a Művészetek Palotájában voltak, Jeles András rendezte a darabot, Héja Domonkos vezényelt. A mű alapja Euripidész Bakkhánsnők című drámája, az operában is végig ógörögül énekeltünk. Azt hiszem, e tekintetben jó előnnyel indultam, mert annak idején öt évig tanultam ógörögöt a teológia szakon. Nagyon érdekes az opera és nagyon jó a zenéje, a szerző a komponálás során az ókori görög zene jellegzetességeit is felhasználta. Jeles András rendezése elementáris hatású volt, egy víz alatti, elsüllyedt világ szobraiként meséltük el a történetet. A közönség és az előadók között egy háló volt, arra vetítették a halakat és a korallzátonyokat. Mi pedig szobrokként másfél órán keresztül mozdulatlanul énekeltünk. A énekes szólisták a görög kart jelenítették meg, amelyet a szerző hat szólamban írt meg, a szerepem szerint én voltam a kar vezetője.

Énekelt a tavalyi évadban koncertszerű operaelőadásokon is.
Igen, felléptem Haydn A patikus című operájában, valamint egy Carmen-keresztmetszetben Szolnokon. Utóbbit különösen szerettem, Hámori Máté vezényelte a Szolnoki Szimfonikusokat. Kivételes élmény volt nyáron részt venni a világhírű matematikus, Bollobás Béla 70. születésnapjára rendezett egész hetes ünnepségen Cambridge-ben. Erre az alkalomra több zeneszerző, így Selmeczi György, Csemiczky Miklós, Vajda János és Orbán György is írt dalokat, kamaraműveket. Én Vajda János és Selmeczi György egy-egy darabját énekeltem el, valamint további áriákat klasszikus operákból. A nyáron felléptem a Bartók Fesztiválon is, ezúttal már nem mint hallgató, hanem mint művész. Bartók Ady-dalait énekeltem Borbély László kíséretével. A múlt hónapban, karácsony előtt pedig Händel Messiásában énekeltem.

Milyen szerepek várják a közeljövőben?
Januárban és februárban két Hamupipőke-keresztmetszetben lépek fel, ezek beavató előadások lesznek gyerekeknek. Februárban Rossini Petite Messe Solennelle című művében énekelek és ekkor lesznek a Háry János beavató előadásai is. Öt nap alatt tizenkét előadáson lépek majd fel Győrben és környékén. Márciusban Haydn A patikusában énekelek, áprilisban és májusban pedig Vidovszky László Nárcisz és Echó címűoperájában az Operettszínházban. A fellépéseim mellett egyébként továbbra is tanítok az Evangélikus Egyetem kántor szakán.